Romantika

 
Az európai művészetek uralkodó stílusirányzata XIX. sz. első felében. A klasszicizmus hűvös rendjével és értelem-kultuszával szembefordulva, az érzelmek és indulatok jogát hirdette, a végletes és végzetes, a távoli titokzatos és különös után tört, újra felfedezte a középkort, felkarolta népiességet és a nemzeti jegyeket. Hazai irodalmunkban Vörösmarty és Jókai életműve tükrözi a leginkább, a zenében Liszt Ferencé.
 
TÖRTÉNELMI HÁTTÉR
 
Csalódnak a felvilágosodás eszméit megtagadó forradalomban (és annak eszméiben): nem hozott korábban a ráció sem megoldást, közben az egyházból is kiábrándultak, elvesztették a felvilágosodás optimizmusát, jellemző az illúzióvesztés, kiábrándultság.
 
MEGJELENÉSE AZ IRODALOMBAN
 
Először a német irodalomban jelentkezett, majd az angoloknál és az 1800-as években már a franciáknál és oroszoknál is. Innentől kezdve folyamatosan elterjedt Közép-Európában.
 

A romantikus irodalom néhány jellemzője: 

  • a felfokozott életérzés kifejezése, a reményvesztettség, a csalódás, a világfájdalom  vagy éppen az ezzel ellentétes forradalmi hevület és lángoló életöröm.
  • az eszményítés, az idealizálás: a romantikus alkotások a szabadság eszméit keresik, gazdag érzelemvilágot tárnak fel
  • elterjed a két, sokszor egymással ellentétes síkon játszódó történet, az álom és a valóság ellentmondásainak a felfedése
  • a költő és író szerepe megváltozik, a költő utat mutat a népnek, vagy látomásait írja meg, látnok, vátesz szerepe van. Sok alkotó maga is példamutatásképpen forradalmakban, szabadságharcokban vesz részt, a nemzeti függetlenségi törekvések szólójává válik.

 

Dél- és Közép-Európa romantikus irodalma:

A FESTÉSZETBEN

 

A romantika először a festészetben jelent meg. (pl.:Francisco Goya, Eugène Delacroix, William Turner, Caspar David Friedrich) A festők ebben a korban az egyéni alkotói kifejezésmódot, a természet és az érzelmek változékonyságát, az események véletlenszerűségét hangsúlyozzák. A romantikusok azért menekültek a múltba, mert elégedetlenek voltak a korral, amiben éltek, és amelyet megvetettek, ezért a középkor emlékébe, az egzotikumba, az álomba menekültek. Emberábrázolásukban a barokk kifejezésmódokhoz közelítenek: újra megjelenik az átlós elrendezés, a színesség, és a világos-sötét kontraszt.
Théodore Géricault: A Medúza tutaja (The Raft of the Medusa), 1819.
 
 
A SZOBRÁSZATBAN
 
A romantika szobrászata François Rude és Jean-Baptiste Carpeaux alkotásaiban jutott kifejezésre. Rude készítette a párizsi Place de Gaulle téren álló Diadalíven, a Marsiellaise című művet, amelyet színpadiasság, pátosz, valószerűtlen erő és szenvedély jellemez. A romantika szobrászatában inkább a tartalom, vagyis a hősi erkölcs jelenti az új stílust.
 
Carpeaux műve a párizsi Operát díszítő Tánc c. szoborcsoport. Jellemző a fény-árnyék ellentét szinte festői felhasználása.
 
A romantika szobrászatából indult ki Bartholdi is, a New York kikötőjében magasló monumentális Szabadságszobor megalkotója is.
 
A magyar romantikus szobrászatra elősorban a népi téma felé való fordulás jellemző. Izsó Miklós táncoló parasztjai is a Búsuló juhász a 19. század közepének kimagasló alkotásai.
 
Jean-Baptiste Carpeaux: A tánc allegóriája
 
 
AZ ÉPÍTÉSZETBEN
 
 

Az építészetben nincs önálló stílusjegye, a historizmus jellemzi. A 18. század közepén Horace Walpole Stawberry Hill nevű kastélyát úgy építtette meg, hogy az pontosan megfeleljen múltba vágyó egyéniségének. Ezért felhasználta a gótika elemeit, s bár kortársai ezért kinevették, tulajdonképpen megalkotta a neogótikus építészetet. A romantika építészetében először a neogótika jutott fontos szerephez. Így épült fel a londoni Houses of Parliament Charles Barry tervei alapján, majd a Tower Bridge. Magyarországon a 40-es években jelenik meg hasonló törekvés (Brein Ferenc: Csősztorony; Ybl Miklós: fóti templom). A gótika után felújították a barokk, a romanika és a reneszánsz elemeit is. Így jöttek létre a neostílusok (neoreneszánsz, neoromán, neobarokk). A neostílusokban gyökerezik a 19. század második felének építészete (historizmus, eklektika).

Másfajta irányzat is kialakult, mely az indiai és közel-keleti, majd bizánci és mór elemekből táplálkozott. Magyarországon ennek képviselője volt Feszl Frigyes, a Vigadó építésze. Nemzeti építészetet úgy próbált teremteni, hogy díszítőelemkéntvitézkötést alkalmazott. A mór elemek zsinagógákon éltek tovább.

A század közepétől megjelenik a vasvázas építészet is, mely azonban még kuriózumnak számít. Az 1851-es világkiállításraJoseph Paxton megtervezi a londoni kristálypalotát, öntöttvasból és üvegből, melynek alapterülete 72 000 négyzetméter volt. 1880-as években Eiffel felépíti híres tornyát Párizsban. Mindezek a modern építészet előzményei.

 

A fóti katolikus plébániatemplom

 

ZENÉBEN

BÚTORMŰVESSÉG, DIVAT

KÉSEI ROMANTIKA

 

A romantika hozzávetőleg az egész 19. század irodalmát meghatározta. Kései korszakában együtt élt a realizmussal, és annak additív vállfajaival, a naturalizmussal, impresszionizmussal és expresszionizmussal. Romantika és realizmus fonódik össze Stendhal és Balzac műveiben, de német kései romantikusoktól, például Friedrich Hölderlin prózájában sem idegen ez a keveredés. Stendhal is önmagát romantikusnak tudta, az ő álláspontja a következő volt: "Romantikusok mindazon alkotók, akik saját koruk szellemében alkotnak." A realizmus megjelenik Jókai Mór regényköltészetében is.
 
 
ROMANTIKA SZERELEMBEN